Mozaikdarabkák - 2016.11.19.

Egy testvér élményei a nyárvégi közösségi kirándulásról, ahol egy lelkipásztor és zenekara is zenélt nekünk.

Egy közös bibliodráma alkalmunkról, melyet egy másik lelkipásztor tartott nekünk.

Egy pszichiátriai betegségekkel küzdő testvér jelenlétéről a közösségben

És nem csak jelenlétéről, hanem adni tudásáról.

Egy konferenciáról.

Együttlétről.

Mozaikdarabkák, amelyek gyönyörű egésszé állnak össze.

 

Kedves Tesók!

 Akik jobban ismertek tudjátok, hogy irtózom a "Hogy vagy?"-körtől és nehezen megy a megosztás,  ezúttal mégis így teszek. Az elmúlt alkalom melyen együtt lehettünk, nagyon sokat adott Nekem!

Hálás vagyok azért, hogy ismét rácsodálkozhattam arra, milyen sokat kapunk Istentől azáltal, hogy ezt a közösséget megálmodta, emberei által létrehozta s mi együtt lehetünk benne. 

A szombattól egy pár sor erejéig elkanyarodnék, fontosnak tartom felidézni őszi kirándulásunk azon eseményét, melynek során egy lelkipásztor ellátogatott hozzánk zenekarával.

Hozzánk - a melegekhez, az egyházak számára problémás emberekhez, eljött egy lelkipásztor és egy keresztény zenekar, nyitottan, szeretettel és adni akarva.

Hozzám - akinek kihívás a közösséghez tartozás, aki félek a keresztényektől és fenntartásokkal, sőt sokszor ellenségesen viszonyulok hozzájuk, miközben magam is keresztény volnék...

Néhány héttel később részt vettünk egy Istentiszteleten, ahol ugyanez a zenekar zenélt s a tagok felismertek és boldog mosollyal, integetve fogadtak Minket!

Miközben visszaintettünk s helyet kerestünk azon gondolkodtam: "Ez most komoly? Ilyen van? Vagy Ők most csak eltévesztettek valamit?" 

Rácsodálkoztam minderre s egyszerre ijesztő volt a kérdés, hogy bár Ők nyitnak felénk, ezen belül felém is, én vajon merek/tudok/akarok közeledni? 

Az elmúlt szombat pedig számomra szintén a legkülönlegesebb, legmélyebb alkalmaink közé került:

        - Volt egy vendégünk Pozsonyból, aki egy a miénkhez hasonló közösségből jött el hozzánk! 

Rá s a konferenciára gondolva melyen nemrég részt vettetek páran, jó érzéssel tölt el, hogy máshol is van ilyen, hogy nem vagyunk egyedül...

Kamasz koromban, mikor kezdtem rádöbbenni, mi a szitu velem, először azt hittem én vagyok az egyetlen meleg a világon, közvetlenül utána pedig azt, hogy én vagyok az egyetlen meleg, aki érdeklődik Isten iránt...

Aztán tessék, eltelt néhány év és itt vagyok, itt Vagyunk! Együtt!    

           -  Itt volt velünk V. és remek, hogy itt tudott lenni! 

A bibliodráma során, mélyen belül reméltem, hogy Ő öltheti magára Jézus alakját s mikor így történt aggódtam, hogyan tud majd megküzdeni azzal a szereppel, amelytől mindannyian tartottunk.

Nagyon sokat adott Nekem azzal, ahogy Ő ezt végigcsinálta, teljesen kinyílt, hiteles volt és tanulságos!

          -  J. atya jelenléte és vezénylése, különleges ajándék és érték!

 Azt gondolom bármely egyházi személy látogatása fontos esemény a közösség életében, jó dolog, hogy nyitnak felénk, eljönnek megnézni, megismerni kik vagyunk, hogyan működünk.

 A bibliodráma mindannyiunk számára mélyreható volt, a szamáriai asszony, Jézus és a tanítványok szerepét magukra öltő Tesók egészen sokat adtak magukból. 

        - Jómagam kút voltam, s azt gondolom ez passzolt hozzám. Látszólag jelentéktelen, periférikus szerep, azonban ha kicsit mögé nézünk, igazán mély tartalommal bírhat.

A következő vers jutott eszembe: 

 

MINDIG CSAK ADNI

 

A jó öreg kút csendesen ontja vizét

így telik minden napja. 

Áldott élet ez, fontolgatom: 

csak adni, adni minden napon. 

Ilyen kúttá kellene lennem. 

Csak adni teljes életemben. 

Mindig csak adni? 

Ez terhet is jelenthet! 

Jó kút, nem érzed ezt a terhet? 

Belenézek, tükre rám ragyog, 

de hiszen a forrás nem én vagyok! 

Árad belém, csak továbbadom, 

vidáman, csendben és szabadon. 

Hadd éljek ilyen kút-életet, 

osszak áldást és sok-sok szeretetet! 

Nem az enyém, Krisztustól kapom, 

egyszerűen csak továbbadom. 

 

-Ismeretlen költő verse

 

Nehéz vele megküzdeni, de forrás, jó kút akkor is lehetsz és leszel is, ha azt nem abban a formában teszed, ahogy eredetileg képzelted s akkor is, ha nem ismerik el azok, akiknek a jóváhagyására, áldására vágysz!

Biztatlak Téged/Titeket, hogy küzdjünk, építkezzünk együtt! Akkor is, ha vannak nehézségek, s ha néha kihívás együtt lenni, együttműködni a másikkal, higgyétek el, érdemes tenni azért, hogy mindez pozitív irányba fejlődjön!

 Csak ennyi lett volna!

 

Köszönöm, hogy megoszthattam Veletek, és hogy vagyunk!

 Pacsi: A. (M)

 

"Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.

Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges."

(Zsolt 9,2-3.)