Hogyan lettem heteróból meleg

Sziasztok! Sokat gondolkodtam, hogy megosszam e az élettörténetemet veletek. És végül arra gondoltam, hogy igen. Tudom, hogy „ezek a történetek” nem egyszerű történetek, de úgy érzem, hogy az enyém az nagyon eltér az átlagtól.  Mert arról hallottam, hogy valaki „melegnek hiszi magát” és heteró lesz, de fordítva még sose hallottam. Lássuk röviden a történetet.

Tudni kell, hogy régebben eléggé stresszes életem volt. Pontosabban meg akartam felelni másoknak, mindig az érdekelt, hogy vajon ki mit gondol rólam, de mára ez már megváltozott. 23 éves suhanc vagyok. Körülbelül 20 éves koromig a lányok érdekeltek, volt három barátnőm is. Az utolsóval 2010-ben mentünk szét. Ő volt az első az életemben, szexuálisan is. Bár igazat megvallva nem volt szex, mert akkor olyan dolgok jutottak eszembe, hogy mi van, ha kiszakad a gumi, vagy gyerek, vagy hasonló dolgok jutottak eszembe… Szóval a lényeg az, hogy nem történt meg a dolog. Aztán pár hónap múlva szétmentünk. Új kapcsolatot meg nem kerestem, mert nem akartam erőltetni a dolgot: minél jobban erőltet valamit az ember, az még inkább nem fog összejönni. Meg elfoglalt is voltam: iskola, munka, hazautazás (vidéki vagyok, bár 1 éve költöztem fel Budapestre). Persze az is igaz, amire akar az ember időt szakítani, arra szakít. Lényeg az, hogy jó két évig nem volt párkapcsolatom. És ez idő tájt, a két év alatt valami megváltozott bennem. Mondjuk úgy, hogy elkezdett érdekelni az érem másik oldala is. Nem tudom, miért. Nem tudom mi változott meg bennem, de megváltozott. (pl. nem csak lányokat, hanem fiúkat is megnéztem az utcán…). Aztán ez átváltott arra, hogy csak fiúk kezdtek érdekelni, és a mai napig is ez van. Én nem hiszek ebben a feszes társadalmi skatulyázásban: hogy valaki csak heteró, csak meleg. Szerintem igen is lehetséges, hogy egyszer-másszor az ember „megváltozik”. Szóval lényeg az, hogy jelenleg meleg vagyok. Barátaim, ismerősök kérdezik, hogy van-e rá esély, hogy megint heteró legyek? Én erre azt mondom nekik mindig, hogy lehetséges, nem tudom. De azt tudom, hogy most ez a dolog van.

És természetesen jött az érzés, hogy: Úr Isten meleg vagyok, jó ez, nem jó, ki mit gondol majd? - a vívódás ideje jött. Ez körülbelül 2012 nyarán kezdődhetett és 2013 márciusára le is tisztázódott. Márciusban elfogadtam, hogy igen, meleg vagyok. És az az érdekes az egészben, hogy az emberekben általában ez a folyamat elég hosszú idő alatt játszódik le, de bennem nem, bennem cirka ¾ év alatt lejátszódott. És a meglepő az egészben, hogy azóta lenyugodtam, nem vagyok stresszes, kiegyensúlyozott életet élek. És ebben az időben kezdtem el a Bibliával, a vallással is foglalkozni. (Előtte úgy voltam a vallással, hogy tiszteletben tartottam, ha valaki vallásos, de ő is tartsa tiszteletben, hogy én nem vagyok az. Nem voltam ateista, mondjuk úgy, hogy egyszerűen nem foglalkoztam a vallás témával.) Pedig sok ember fél, hogy a kettő nehezen hozható össze, de szerintem lehetséges. Bár most a vallás kontra homoszexualitás témába nem szeretnék belemenni.

Szóval nagyjából ez a történetem. És miért osztottam meg veletek ezeket a sorokat? Lehetsz te vegetáriánus, fehér, kínai, alacsony, heteró vagy meleg… a lényeg az, hogy Isten előtt mindenki egyenlő, és minden ember egyenlő a másik emberhez képest. Csak ezt sok ember elfelejti. De hiszem, hogy az emberiség egyszer legyőzi saját kishitűségét, és nem ijed meg dolgoktól, amik esetleg különböznek a „megszokott” kis világuktól.      

Végül engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy idézetet: Nem az a lényeg, hogy mi vagy, hanem az, hogy ki vagy!